Major Ákos
Hus- és prémnyul tenyésztés
című könyvéből
(Házinyultenyésztési szakkönyv)
A könyvet néhai Andrássovich Géza Őméltósága
emlékének szentelem, aki hosszu évtizedeken át küzdött
a hazai házinyultenyésztés felvirágoztatásáért, s hogy
az még ma sincs ugy elterjedve, ahogyan ez az igen
sokoldalu hasznot hajtó kisállattenyésztési ág meg-
érdemelné, az kizárólag a tenyésztők nemtörődöm-
ségének, közönyének köszönhető.
Major Ákos
Az Óriásnyul
Valamikor Lotharingiai, Thüringiai, később Belgaóriásoknak hívták. Ma általában csak óriásokról beszélünk, bár az egyes nemzetek tenyésztői szeretik ezt a házinyulfajtát sajátjuknak tekinteni, s így sokszor halljuk a következő jelzéseket, elnevezéseket: Németóriás, Belgaóriás, Magyaróriás. Ezek az elnevezések még megállják a helyüket, mert hiszen az óriások kitenyésztése az egyes államok keretén belül sajátos jelleget, faji jellegzetességet mutathat fel. Igy pl. az angolok és franciák kizárólag sportból tenyésztik, a németek középuton haladnak, mert igyekeznek ugyan a standard követelményeinek mindenben eleget tenni, de azért inkább a gazdasági szempontokat domborítják ki tenyésztésüknél. Talán a legideálisabb felfogás hazánkban alakult ki. A sportszempontokon felülkerekedve, majdnem kizárólag a gazdasági szempontokat tartják szem előtt. Ez abban nyilvánul meg, hogy a 21-22 cm-es teljesen indokolatlan fülhosszuság helyett megelégszenek a 17-19 cm-es fülhosszusággal, a 74-76 cm-es gerinchosszuság helyett (ez esetben az állat vékony, túlságosan karcsu és elől annyira keskeny, hogy alig marad hely a belső részeknek a tüdő és szív összezsugorodik, elsatnyul, s igy az állat tul finom, törékeny, gyenge ellenállóképességű lesz) megelégszenek a 68-70 cm. testhosszal, s a 8-9-10 kilós idomtalan testkolosszus helyett beérik 5-7 kilós átlag súllyal. Igy egy erős, izmos, középmagas, széles medencecsontu, magyar fajtajelleggel bíró állattipust kapnak, amely kitünően tenyészik, szaporodása utólérhetetlen, jó nevelő és a betegségekkel szemben ellenállóképes.