Dr. Fekete László
A HÁZINYÚL TENYÉSZTÉSE ÉS EGÉSZSÉGTANA
A HÁZINYULAK BETEGSÉGEI
című könyvéből
2. H a z a i ó r i á s f a j t á k
A belga óriás meghonosodása óta azt nagyobbrészt tiszta vérben tenyésztették tovább, másrészt felhasználták egyéb fajtákkal, így a magyar parlagi házinyúllal való keresztezésre is. A keveredésből szerencsés új fajtatípusok alakultak ki, amelyek átvették a belga testformát, szépségét, szőrmélyének előnyös tulajdonságait, de megtartották a parlagi és keveréknyulak nagyobb edzettségét, igénytelenségét. Ezek továbbtenyésztéséből alakult ki nálunk is, mint más országokban a hazai óriás, amellyel az utóbbi időben - szép eredményekkel - gyakran találkozunk kiállításokon is. Legjobban keresett és a kiállításokon is legjobban szereplő tagja ennek a csoportnak a fehér óriás.
A fehér óriás a belgánál kisebb, de azért tekintélyes nagyságú nyúlfajta. A háta szépen ívelt, a nyeregtáj majdnem egyenes vonalú, nem benyomott. Az emse fejalkata kissé hosszúkás, a baké széles és kerek. A fülek felállóak, húsosak, de rövidebbek a fehér belga óriásénál. A farok rövid, felálló. Prémje sűrű, fehér, sima, selymes, a belgáénál hosszabb szőrzetű. Szemei élénkek, pirosak.
A fehér óriás nem kényes fajta, jó anya, jól szaporít, a növendékek jól fejlődnek. Hibának számít, ha a prém sárgás árnyalatú, ha a fej nem tiszta fehér, hanem sárgás, még súlyosabb elbírálás alá esnek az idegen színű foltok, logó, ferde fültartás, foltos szem, valamint a felnőtt állatoknál a 4 kg-on aluli súly.